Február végén már ott motoszkál az emberben a tavasz ígérete. A nappalok hosszabbodnak, a levegő még csípős. Idén ezt az átmeneti időszakot a Tiszakürti Arborétum ösvényein éltem át, ahol a téltemető aranyló szőnyege igazi ünneppé varázsolta a sétát. De mielőtt belépnénk az arborétum kapuján, érdemes egy kicsit megismerni azt a települést is, amely otthont ad ennek a különleges kertnek.
Tiszakürt múltja:
Tiszakürt a Tisza bal partján fekszik, a Nagykunság peremén. A folyó közelsége évszázadokon át meghatározta a település életét: ártéri gazdálkodás, halászat, gyümölcstermesztés és természetközeli életforma jellemezte a vidéket. A falu neve már a középkorban felbukkant az írott forrásokban. A török hódoltság idején a környék sokat szenvedett, a lakosság megfogyatkozott, majd a 18. században újratelepült. A táj arculatát a Tisza szabályozása is jelentősen átalakította a 19. században. A korábbi ártéri világ visszaszorult, de a folyó közelsége ma is érezhető a levegő párás frissességében és a talaj gazdagságában. Éppen ez a gazdag, vízközeli talaj az egyik oka annak, hogy itt ilyen különleges arborétum jöhetett létre.
Belépés az arborétumba, mintha egy másik világba érkeznénk
Ahogy átlépünk a Tiszakürti Arborétum kapuját, azonnal megváltozik a világ ritmusa. A külvilág zajai elhalkulnak, a kavics finoman ropog a talpunk alatt, és a fák között szűrt fény játékosan csillan meg a még téli árnyalatú ágakon. Az arborétum alapítása a 19. század közepére nyúlik vissza, amikor a Bolza család – akik több jelentős kert létrehozásában is szerepet játszottak Magyarországon. Így itt is különleges gyűjteményes kertet álmodtak meg. A terület azóta folyamatosan bővült és gazdagodott, ma már több száz fa- és cserjefaj található itt.
A tél végének főszereplője: a téltemető
A február végi látogatásom igazi főszereplője a téltemető volt. A sárga virágok szinte világítottak a barna avar között. A téltemető (Eranthis hyemalis) az egyik legkorábban nyíló hagymás növény. Apró, élénksárga virágai gyakran még hófoltok között is megjelennek. Itt, az arborétumban egész mezőket alkotnak.
Fák, amelyek történeteket mesélnek
Ahogy tovább sétáltam, hatalmas, idős fák alatt haladtam el. Vannak itt sudár tölgyek, elegáns kőrisek, különleges juharfajok. Tavasszal és nyáron bizonyára egészen más arcát mutatja a kert, de a tél végi időszaknak is megvan a maga varázsa: a csupasz ágak rajzolata, a fák kérgének textúrája, a csend. A cserjeszintben ilyenkor már rügyeznek a somok és mogyorók, néhol barkák lengedeznek a hűvös szélben. A talaj közelében nemcsak téltemető, hanem hóvirág és krókusz is feltűnik, jelezve, hogy a természet már készülődik.
Az arborétum egyik legkülönlegesebb fája a híres „hármas” tölgy. Egyetlen hatalmas tőről három erőteljes törzs emelkedik az ég felé. Mintha három testvér kapaszkodna össze, mégis mindegyik a maga irányába tör. A többtörzsű növekedés ritka és látványos jelenség, különösen egy ilyen idős példánynál. A vastag, barázdált kéreg tapinthatóvá teszi az idő múlását, a törzsek találkozásánál pedig szinte érezni lehet az évszázadok erejét. Az ember önkéntelenül is megáll alatta, felnéz a koronába, és eltűnődik azon, hány tavaszt élt már túl, ez a fa itt a Tisza közelében. Február végén még csupaszon áll, ágain csak a rügyek ígérete látszik. De talán éppen így a legimpozánsabb: tisztán kirajzolódik a három törzs karaktere. Olyan pontja ez a sétának, ahol az ember kicsit hosszabban időzik – csendben, tisztelettel.
Tavak, tisztások, csend
Az arborétum egyik legszebb része számomra a tó környéke. A víztükör még nyugodt. A part menti fák tükörképe elmosódva rajzolódik ki a felszínen. A cinegék élénk csipogása és a távolabbi harkály kopogása tölti meg a teret. A levegő friss, nedves, földszagú – tipikus késő téli illat.
Miért érdemes február végén érkezni?
Sokan a tavaszi vagy nyári pompában keresik fel az arborétumokat, pedig a tél és a kora tavasz átmenete különleges élményt kínál:
-
kevesebb a látogató,
-
a növények első ébredése különösen látványos,
-
a fények lágyabbak
-
a csend szinte tapintható.
A téltemető virágzása rövid ideig tart, így aki szeretné látni ezt az aranyló szőnyeget, annak érdemes figyelni a február végi – március eleji időszakot.
Búcsú a sétától
Ahogy a kijárat felé indulok, már érzem: a télnek valóban vége felé járunk. A természet még visszafogott, de már tele van ígérettel. A Tiszakürti Arborétum nem harsány, nem hivalkodó, inkább csendesen, finoman mutatja meg szépségét. Ez a február végi séta számomra nemcsak kirándulás volt, hanem egyfajta átmenet is: búcsú a téltől és üdvözlés a közelgő tavasznak.
Ha a környéken jártok, és szeretnétek egy nyugodt, természetközeli élményt, érdemes felkeresni ezt a különleges helyet.
Kérdések és válaszok:
A Tiszakürti Arborétum Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében, Tiszakürt településen található, a Tisza bal partjához közel. Autóval könnyen megközelíthető, a településen belül táblák segítik az eligazodást.
Az arborétum egész évben látogatható, de minden évszak más arcát mutatja.
Február végén–március elején a téltemető és a hóvirág virágzása különösen látványos.
Tavasszal a lombfakadás és a virágzó cserjék miatt gyönyörű.
Ősszel a lombszíneződés teszi hangulatossá a sétát.
Ha valaki csendesebb élményre vágyik, a késő téli időszak kifejezetten ajánlott.
Az arborétumban több száz fa- és cserjefaj található. A teljesség igénye nélkül:
idős tölgyek (köztük a híres „hármas” tölgy),
mocsárciprus,
különleges juharfajok,
kőrisek,
tavasszal téltemető, hóvirág és krókusz borítja a talajt.
A gyűjtemény egyik értéke a változatosság és a nagy kiterjedésű, parkosított környezet.
Az arborétum területe nagyjából egy 1,5–2 órás sétára elegendő, kényelmes tempóban, megállókkal együtt.
Igen, családbarát helyszín. A széles sétautak miatt könnyen járható, a természetközeli környezet pedig a gyerekek számára is élmény. Babakocsival is bejárható a terület nagy része.
